Hangzik el többször is a nagysikerű Gears of war című játékban. Tegnap azaz szombaton két tábla csokit, meg egy virágot szerettem volna venni, ehhez idális egy hipermarket, mert ott mindkettőt megkapom (tudom minek megyek, de hát ha csak ott kapni olyan csokit amilyet szeretnék). Nem voltak illúzióim tudtam hogy rengetegen lesznek. Nem kellett csalódnom. Mint a sáskák, amikor ellepik a zöldellő rétet, és az eredménye is valami olyasmi lehetett, mint a Capital wasteland. A legdurvább jelenetek a zöldséges pult környékén fogadtak, ahol az akciós déli gyümölcsökért komoly harcot vívtak a kapitalista világ alappillérei, a fogyasztók. Én már kerestem a virtuális F billentyűt, hogy bekapcsoljam a láncfűrészt a gépkarabélyon, de nem volt nálam, csak egy pénztárca. Ez sajnos a valóság, és a sáskák ellepték a világunkat.

Meg is lepődnék rajta, ha nem ebben az országban élnék, nem emlékeznék arra, hogy álltak a sorok a határon, amikor mentek a shopping túrák, hogy az akkor még erős forintokért vegyünk bármit, ami nyugati. Nem lehet haragudni senkire, a virtuális határok előbb nyíltak meg, műholdon jött a nyugati propaganda, és a vasfüggöny elhúzása után a királyi tv is a nélkülöző olajmilliomos Ewing család mindennapjait tárta a nézők elé 1990-től, meg a Ferraris magánnyomozó Thomas Magnum gondterhelt életét. És valljuk be, ki ne szeretne egy olasz autóval Hawaii valamelyik vulkanikus szigetén autókázni, miközben szép hölgyek ügyeit oldja meg az ugyancsak fényűző életet élő barátaival. Naugye!

A magyar nép szépen magáévá tette, hogy vásárolni az nyugat. Csak a többi sajnos még nem jött át igazán, de talán majd idővel azok is, amik egy demokráciát tényleg csodálatossá tesznek.